Rákkutatás Oroszországban
Egy érdekes dokumentum
a kombucha történetérõl az egykori Szovjetunióban
© írta Günther W. Frank


Ezt az oldalt Burmeister Erzsébet fordította.
Tel: (36) (46) 322 398
E-mail: erzsi@uni-miskolc.hu
Õszinte köszönetemet szeretném Erzsébetnek kifejezni a fordításáért.

Az alábbi beszámoló egy olyan embertõl származik, aki 1946-tól 1954-ig a moszkvai Lomonoszov egyetemen és a leningrádi katonaorvosi akadémián orvostanhallgató volt. Közben emigrált és most a Német Szövetségi Köztársaságban él. A neve és címe számomra ismert, de a szerzõnek az a kívánsága, hogy neve  ne kerüljön nyilvánosságra. Köszönöm az engedélyét, hogy ezt az érdekes háttérjelentést  közzétehetem.

A kombucha


A szovjet kutatók végül is megoldották a rejtélyt: kombucha

A nagy honvédõ háború (1941-1945) utána a Szovjetunióban is évrõl-évre ugrásszerûen nõtt a rákos megbetegedések száma. 1951 elején a Szovjetunió Tudományos Akadémiája és a Központi Onkológiai Kutatóintézet Moszkvában elhatározták, hogy egyéb lényeges kutató munkák mellett rendkívül alaposan kiértékelik a statisztikai adatokat a rákos megbetegedések különbözõ gyakoriságáról az egyes régiókban, járásokban és városokban.

Itt különösen azon  járások lakosságának akarták az életviteli szokásait és a környezeti körülményeit nagyító alá venni és átvizsgálni, ahol a rákos megbetegedések különösen alacsony számban fordultak elõ.

Ilyen módon szerettek volna- vagyis majdnem bûnûgyi nyomozással - új felfedezésekre szert tenni a kórfejlõdés (patogenezis) területein és ha lehetséges a rák hatásos gyógymódjához eljutni.

Ebbõl a szempontból feltûnõek voltak Szolikamszk és Berezsnyiki területek Perm járásban a középnyugati Uralban. Itt alig akadt rákos megbetegedés és ha igen, akkor olyan személyeknél, akik újonnan költöztek oda. A környezeti feltételek nem sokkal voltak itt jobbak, mint más ipari területeken.  Szolikamszk és Berezsnyiki területein folyamatosan fejlõdött az ipar, amely a kihatásaival még sokkal veszélyesebb volt, mint a régebbi ipar a Szovjetunió más területein. Voltak itt kálium-, ólom-, higany- és azbesztbányák és a hozzájuk tartozó veszélyes feldolgozó helyek. Bár a lakosság népsûrûsége lényegesen alacsonyabb volt, de a kihatások annál veszélyesebbek  Már akkoriban létezett itt erdõpusztulás és halpusztulás a Kámában.

Két kutatócsoport dolgozott 10-10 tudományos munkatárssal és a hozzájuk tartozó segéderõkkel. Dr. Mologyejev vezette a csoportot Szolikamszkban, Dr. Grigorijev Berezsnyikiben.

A kutatási módokkal, melyek nagyon szerteágazóak és hosszadalmasak voltak, itt nem foglalkozunk részletesen. Többek között kutatták az alábbiakat: a lakosság származása, etnikai különbségek, lakó- és életkörülmények, evéssel, ivással, munkával és alvással kapcsolatos szokások valamint a szabadidõs tevékenységek, a korcsoportok megoszlása, stb. Semmilyen szempontból nem mutattak ki a számtalan tényezõ (melyeket még tovább felosztottak) alapján begyûjtött adatok lényeges különbségeket a Szovjetunió más területein élõkhöz képest.

Az ipari kibocsátások labortechnikai mérései és ezeknek a talajra, vízre, állat- és növényvilágra tett hatása rendkívül kedvezõtlen eredményeket hoztak. Ha ezek a kedvezõtlen eredmények nem élezték volna tovább az ellentmondást ahhoz a tényhez képest, hogy itt ennek ellenére alig voltak rákos megbetegedések, akkor a vizsgálatokat valószínûleg rég abbahagyták volna. A hosszadalmas vizsgálatok mégsem hoztak semmi lényeges erdeményt. A feltûnõ az volt, hogy a viszonylag magas alkohol- és nikotinfogyasztás ellenére a munkamorál lényegesen jobb volt itt, mint a Szovjetunió többi részében. A betegség miatti munkaidõkimaradások lényegesen alacsonyabbak voltak. Ittasságra visszavezethetõ bûncselekmények meglehetõsen ritkán fordultak elõ. A magas alkoholfogyasztás ellenére lerészegedés szinte sosem fordult elõ. Úgy látszott, mintha az emberek itt jobban bírnának az alkoholt. A munka- és teljesítménynormákat itt állandóan és valóban becsületesen túlteljesítették. A lakosság általános kedélyállapota, hangulata emelkedett volt. Ezekre a jelenségekre eleinte mindenesetre nem találtak magyarázatot. Nem is volt rá kilátás, hogy megtalálják a rejtély nyitját.


"Gomba-bor" mondta az öreg nagymama

Egy meleg nyári napon Dr. Mologyejev személyesen kereste fel az egyik megkérdezendõ család lakását. A férfi és az asszony munkában voltak, a gyerekek az óvodában ill. a bölcsödében. Csak egy öreg nagymama volt otthon, aki a háztartást tartotta rendben. Több rokon családnak hasonló szolgálatokat végzett, amiért is az unokák nem lehettek vele.

A nagymama Dr. Mologyejevnek a különösen forró nyári nap miatt frissítõt kínált, aki ezt hálásan fogadta. Mologyejev a számára ismeretlen italt kellemesnek, üdítõnek és ízletesnek találta. Amikor az ital mibenléte iránt érdeklõdött, az öregasszony elmondta neki, hogy ez a "tea-kvasz".



A valami úgy nézett ki, mint egy vastag palacsinta,
az italnak jó íze volt

Dr. Mologyejev meglepõdött. Õ csak azt a kvaszt ismerte, melyet a kenyér erjesztésével nyertek. (A  kenyér kvaszra itt   talál receptet, bár angol nyelven ). Az érdeklõdésére elmesélte az öregasszony, hogy a "tea-kvaszt" nem kenyérbõl, hanem édes teából készítik, amelyet a a "teagomba" vagy a "teaszivacs" segítségével erjesztenek  Amikor a nagymama észrevette, hogy Dr. M. ezt csak nehezen érti, bevezette õt egy kis helyiségbe, ahol megmutatott neki 10 nagy cserépedényt, melyek polcokon sorakoztak és mull- ill. vászonkendõkkel le voltak kötözve. Egy edényrõl leszedte a kötést. Erõsen erjedõ illatot árasztott.  A tetején úszott egy nagy, kerek, omlettra emlékeztetõ szürkésbarna kocsonyás képzõdmény, amely majdnem úgy nézett ki mint egy medúza. "Nem éppen étvágygerjesztõ" jegyezte meg Dr. M. Viszont nagyon egészséges, könnyû és ráadásul ingyen van., válaszolta az öreg.

Végül pontosan elmondta Dr. M-nek  a készítés módját. Egy cserépedénybe 3-5 liter meleg fekete teát öntenek (1 teáskanál tea 1 liter vízre), amelyet literenként 100-150 g cukorral édesítettek. Ha a tea már csak kézmeleg, akkor ráteszik a gombát vagy egy ivadékát, miután hozzáöntöttek a kész tea-kvaszból egy csészényit. Az edényt lekötik egy vászon- vagy mullkendõvel. 10-12 napos állás után (közben lezajlik az erjesztési folyamat) 20-30 oC mellett az új tea-kvasz vagy "gombabor" kész.

Természetesen a gomba idõrõl idõre növekszik úgy, hogy vastagodik majd a közepén szétválik. De a gomba szélérõl  is ki  lehet fogaskerékszerûen 3-4 kopejka nagyságú (mint egy 10 forintos) gombadarabokat éles pengével vágni és ezeket kis üvegekben (150 ml) fekete teára és  az elõbbiek szerint édesített kombucha-italra (1:1 arányban) rátenni. 3-4 nap múlva új gombák fejlõdnek ki, melyeket aztán elõször 2 liter teával és kombucha-itallal kell odatenni.



A cár: "Adjátok ezt a bort a népnek"

Az öregasszony teljes bizonyossággal állította, hogy az egész szolikamszki területen egyetlen olyan család sem lehet, amelyik nem készít "gombabort" és ne inná azt. Ez már sok száz éve így van. Tudós utazók hozták annak idején magukkal Kínából. A kinaiak pedig a japánoktól vették át. A tudósok a gombát a cárnak ajándékozták azzal, hogy teából készíthet bort. A cár egy idõ múlva észrevette, hogy ez a "bor" nem felel meg az ízlésének. Elrendelte, hogy kapja meg a nép azzal az útmutatással, hogy most már mindenki készíthet teából finom bort. Akkor a kis muzsik nem lesz olyan mohó és ettõl a "bortól" nem is fog berúgni.

Hasonló véletlen folytán Dr. Grigorijev csoportja is találkozott kutatásai alatt az amúgy meglehetõsen ismeretlen gombával. Hosszú és kiadós munkával kiderítették, hogy a két területen alig volt olyan háztartás, amelyik ne rendelkezett volna a "teagombával", amelyik ne készített volna "teagombát" és azt nagy mennyiségekben ne fogyasztotta volna. Ez itt éppenséggel egy olcsó és ízletes népi ital volt.
Maguk az alkoholisták is itták bõségesen alkoholfogyasztás elõtt, alatt és után. Feltûnõ volt az itt, hogy az ivók bõséges alkoholfogyasztás után sem mutatták a részegség jeleit. Ittasság közben elkövetett bûncselekmények és alkoholélvezet utáni balesetek - akár közlekedés közben, akár a munkahelyen - kimondottan ritkán fordultak elõ. Az alkohol- és dohányárufogyasztás a vizsgált területeken inkább magasabb volt, mint a Szovjetunió más területein.


A moszkvai Központi Bakterológiai Intézet: "Ez kombucha"

Most már a vizsgálati  eredmények tudományos kiértékelésére került sor. Nehezítette a dolgot az, hogy a két csoportnak egyik tagja sem tudta az ominózus "teagombát" tudományos pontossággal meghatározni ill. definiálni. Meglehetõsen gyorsan azonban tudott a moszkvai Központi Bakteriológiai Intézet segíteni. Színes fényképek és minták alapján egyértelmûen megállapították, hogy a kevéssé ismert kombucháról van szó. A kombucha japán teaszivacs - vagy teagomba -  mely a a bacterium xylinumból, melybe a saccharomyces fajtából való élesztõgombák  fészekszerûen beágyazódnak, képez kocsonyás anyagot. A szimbiózishoz tartozik még: saccharmyces ludwigii, sachharomyces apiculatus fajok, bacterium xylinoides, bacterium gluconicum, schizosaccharomyces pombe, acetobacter ketogenum, torula fajok, pichia fermentans és más élesztõk.

Ismert volt az is, hogy ezt a kombuchát a Szovjetunió néhány részén almaborszerû ital készítéséhez, a teakvaszhoz használják. Sokkal többet azonban a Központi Bakteriológiai Intézet sem tudott a kombucháról. Mindenek elõtt a német W. Henneber: "Handbuch der Gärungstechnologie" (Az erjesztés technológia kézikönyve) 1926-os kézikönyvének 2. kötetére hivatkoztak A kombucha szimbiózis biokémiai funkcióiról a német kézikönyv sem tudott semmit. Ezek után a moszkvai Biológiai-biokémiai Központi Intézethez fordultak.


A kombucha nem gomba, hanem szimbiózis

Ma már tudják, hogy az úgynevezett "kombucha teagomba" nem gomba, hanem zuzmó. A kombucha élesztõsejteknek baktériumokkal alkotott szimbiózisa. (lásd a bal oldali képet: Pillantás mikroszkópon keresztül), egy gombazuzmóhártya, amely nem spórákkal - mint a gomba - hanem sarjadással szaporodik. (G. W. Frank megjegyzése: Ennek az írásnak a szerzõje bocsásson meg nekem, hogy nem értek egyet a kombuchának zuzmóként való besorolásával. A zuzmó algák és gombák életközössége és az algákra jellemzõ fotoszintézisénél a klorofill felépítéséhez fényre, mint energiaforrásra van szüksége. Ezzel szemben a kombucha sötétben is jól fejlõdik, mivel nem tartalmaz a zuzmókra jellemzõ algaösszetevõt.)


A kombucha a teát az egészség forrásává alakítja át

Alapos vizsgálatok kimutatták, hogy a kombucha sok más, nem könnyen meghatározható antibiotikus hatású anyag mellett mindenek elõtt glukoronsavat, B1, B2, B3, B6 és B12 vitaminokat, valamint folsavat és jobbra forgató vagy más néven L-tejsavat  (+) termel.
Leginkább a glukoronsav és a jobbra forgató L-tejsav (+) tarthat itt számot érdeklõdésre. A glukoronsav az egészséges májban keletkezik kielégítõ mértékben és ma még szintetikusan alig elõállítható. Megköti a májban a test saját anyagcseremérgeit és a testbe bekerült testidegen környezeti mérgeket, melyek az epén keresztül a bélbe és a vesén keresztül a vizeletbe kerülnek. A glukoronsav által megkötött mérgeket a bél és a vizeletkiválasztó rendszer nem tudja újból felszívni. Így a glukoronsav rendkívül fontos méregtelenítõ funkcióval rendelkezik. Az egészséges szervezet normális körülmények között kielégítõ mértkben állítja elõ ezt a májban, ezért általában biztosított az elegendõ méregtelenítés. Kritikussá akkor válik a helyzet, ha a környezetben túl sok a méreganyag valamint ha a szervezet túl sok mérget termel a saját anyagcseréje folytán.


Egészséges ma az emberek mája?
Nem! Ezért van szükségük a kombuchára.

Az egyre inkább legyengült máj már nem gyõz elegendõ glukoronsavat termelni. A testben meglevõ túl sok saját és környezetben levõ méreg a ráknak és más betegségeknek a keletkezését kedvezõen befolyásolja. Mindenek elõtt a test saját védekezõ rendszere (RES) roppan össze.

Ezenkívül nagy a jelentõsége annak, hogy a glukoronsav kötött formában sok fontos poliszaharidnak az építõnyaga, mint a hyaluronsav (a kötõszövet építõanyaga), a kondroitinszulfát (a porcok építõanyaga), mukoitinszulfát (a gyomornyálkahártya és a szembeli üvegtest építõanyaga) és a heparin. Ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy a kombuchát nagy sikerrel alkalmazzák kötõszöveti gyengeségeknél, arthrosisnál (nem gyulladásos izületi betegség), arthritisnél (izületi gyulladás), gyomornyálkahártya károsodásnál és a szem üvegtestjének betegségeinél. Trombózisnál és trombophlebisznél is segít.

A kombucha antibiotikus összetevõje a különben zuzmóból (lichenes) kinyert uzninsav. Ennek erõs antibakteriális hatása van, részben még a vírusokat is megöli. Az uzninsav di-benzofurán származék.


A kombucha jó jobbra forgató tejsavat termel

Az L-tejsav (+) (jobbra forgató) a rákos betegek szöveteiben majdhogy soha nem fordul elõ. Ameddig ez a szövetben jelen van, nem jön létre rák. Érdekes még az, hogy rákos betegeknél  magasabb a pH érték, mint 7,56. A rákmentes (rák elõtti állapottól is mentes)  szervezetek 7,5 alatti pH értékkel rendelkeznek. A L-tejsav (+) (jobbra forgató) hiánya az élelemben a sejtlégzés elakadásához, az erjesztéses cukorlebontáshoz és a szövetekben a D-L-tejsav keletkezéséhez vezet. A kétféle tejsav (balra forgató (-) és jobbra forgató (+), vagyis D- és L-tejsav) egy az egy arányú keverékeit ( melyek egymás csavarodási irányát kiegyenlítik), racemátoknak nevezik. Ezek a racemátok különösen kedveznek a ráknak ill. lehetõvé teszik a rák létrejöttét.

A jobbra forgató, vagyis L+tejsavban gazdag élelmiszerek, a fizikai munka, az izomedzés, a szauna, stb. a salakanyagok kiválasztása mellett ennek a tejsavnak a felszabadulását is lehetõvé teszik és ezzel lefelé szabályozzák a vér pH értékét. A vénás vér sorozatos mérései azt mutatták, hogy a kombucha ital a pH értéket észrevehetõen a savas irányba tolja.

Nagyjából ezzel körvonalózódtak legfontosabb megállapításaink a kombuchát illetõen. Alapos vizeletvizsgálatok igazolták, hogy a kombucha ital élvezete után olyan betegeknél, akik azt még sohasem itták, a vizeletben jelentõs mértékben benne voltak a környezetbõl származó méreganyagok nyomai (ólom, higany, benzol, cézium, stb.). Ugyanakkor az italban ezek az anygok nem voltak jelen.


"Ezt jelentenem kell Sztálin elvtársnak"

Dr. Vinográdov professzor, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a tagja, aki Sztálin házi orvosa is volt, további orvosi és gyógyszerészeti kísérletsorozatot rendelt el a kombuchával. A jövendõbeli rák ellenes csodaszerrõl szóló híresztelések eljutottak L. P.Berijához,  a belügyminiszterhez és titkos szolgálati fõnökhöz, aki átkísértette magát a kombuchával foglalkozó kutatóintézetek laboratóriumain és mindent elmagyaráztatott magának.

Amikor Berija megtudta, hogyan bukkantak a kombucha nyomára, örvendezett. "De hiszen ez a mi KGB-nk bûnügyi nyomozási módszere! Na látja csak: A tudomány tanulhat a KGB-tõl! A KGB-tõl tanulni, azt jelenti: gyõzni tanulni! - Errõl jelentést kell tennem Sztálin elvtársnak. Csak némrégiben hányta a szememre, hogy hatékonyabban, vagyis tudományosabban dolgozzunk."

Ezzel kapcsolatban aztán arról kezdtek beszélni, hogy Sztálin félelme egy lehetséges rákbetegségtõl egyre növekszik. Mindig lidércálmai vannak arról, hogy rákban hal meg. Ehhez még hozzájárul Dr. Petrovszkij professzornak, a lenigrádi Parapszichológiai Intézet vezetõjének  az értekezése arról, hogy az emberek gyakran abban a betegségben halnak meg, amirõl sokat álmodtak. Sztálin is olvasta ezt a tanulmányt és annyira deprimált a "tudományhitében", hogy valaminek történnie kell.

Ezt a tényt tekintve és azt, hogy a kombuchának teljes biztonsággal kizárhatóan nincsenek káros mellékhatásai, Sztálint megnyugtatásképp, még a megfelelõ gyógyszerkészítmény kifejlesztése elõtt a kombucha nyerstermékével, az itallal kell kezelni. Dr. Vinogradov professzor ezzel kapcsolatban a döntést egy orvosi konzílium beleegyezésétõl tette függõvé. Egy 12 fõs orvosi konzílium 1952 õszén hozzájárulását adta. Berija megadta a zöld jelzést. De ezt a hozzájárulást két helyettesének, a KGB tábornokainak, Rjuminnak és Ignatijevnek figyelmen kívül hagyásával adta. Mind a ketten tudomást szereztek a dologról és õk is végigmentek a laboratóriumokon, természetesen meghallgatva a megfelelõ tudományos magyarázatokat, de õk aztán más következtetésekre jutottak.

Rjumin és Ignatijev betegesen becsvágyóak voltak. Mind a kettõjük arra törekedett, hogy Beriját elmozdítsa a helyérõl és maga legyen el a KGB fõnök és a belügyminiszter. Mivel Sztálin ebben az idõben meglehetõs antipátiával viseltetett a zsidókkal szemben, ami azelõtt sohasem volt így, kihasználták azt a tényt, hogy Vinográdov és a házi orvosi konzílium legtöbb tagja zsidó volt. Egészen primitív, de mégis aljas és hatásos összeesküvést szõttek, melyben Sztálin tudomására hozták, hogy Vinográdov és a "bûntársai" különösen veszélyes "penészgombákat" tenyésztettek, hogy abból mérgeket nyerjenek, melyekkel õt, Sztálint lassan és észrevehetetlenül, de biztosan megmérgezzék.


A moszkvai orvosi per 1953-ban

Sztálin beteges bizalmatlanságában rögtön teljhatalmat adott Rjuminnak és Ignatijevnek - Berija
minden beleszólása nélkül - hogy Vinográdovot és követõit tartóztassák le és készítsék elõ a pert. Ez az eset, mint "Moszkvai orvosi per" lett ismert 1953-ban. Vinográdov orvosi csapatával a moszkvai Lubljanka börtön falai mögé került. A kombuchával végzett kutatásoknak azonnal vége szakadt.

A moszkvai vizsgálóbírók és ügyészek hamarosan új "bûnöket" találtak ki és azokat meg is fogalmazták a vádiratban: A szovjet orvostudomány és gyógyszerészet tekintélyének rombolása a tudománytalan természetgyógyászathoz való visszatéréssel.. Szándékosan a nevetség tárgyává akarták tenni ezzel a szovjet tudományt az egész világ nyilvánossága elõtt. Nem lehet egyszerûen a tudományosan kifejlesztett készítményeket a tudománytalan, az úgynevezett "természetes termékekkel" pótolni, anélkül hogy ezáltal ne válna az ember maradivá és nevetségessé.

Bár Vinográdovot és a "házi orvosi konzílium" többi tagját Sztálin halála után rehabilitálták és Beriját, Tjumint és Ignatejevet mesterkedéseik miatt halálra itélték és kivégezték, a kutatásokat a kombuchával kapcsolatban, tudomásom szerint, nem kezdték el újra. A szovjet kutató grémiumok ezt így indokolták:

A szovjet tudomány elutasítja a természeti folyamatok rabszolgai lemásolását és használatát. A szovjet tudomány gondolkozásának és kutatásának önállónak és alkotónak - termékenynek kell lennie. Nem szabad megállni az egyszerû természeti folyamatoknál és azokat lemásolni. Ez méltatlan a szovjet tudományhoz. A szovjet orvostudomány célja, hogy a rák patogenezisérõl megcáfolhatatlan elméletet alkosson és abból a hatékony gyógykezelés lépéseit kifejlessze. A szovjet tudománynak nem szabad a természetrajongó kuruzsláshoz lealacsonyodnia. A korábbi természetgyógyászat tudománytalan. Nem szabad ide visszatérni..

Az ellen nem volt ellenvetés, hogy a rabkórházakban és a munkatáborokban továbbra is - kvázi kéz alatt - kísérleteket folytassanak a rákbeteg foglyokkal. Istennek hála, ezek nem okoztak kárt, hanem épp ellenkezõleg hasznot hoztak.


Alexander Szolzsenyicin

Errõl rengeteg szakkönyvet lehetne írni. Tanuként legyenek itt Alexander Szolzsenyicin mûvei felsorolva, mindenek elõtt a "Rák állomás", "A jobb kéz", az önéletrajzai, stb.

Ezekben részletesen bemutatja, hogy a táborban önmaga kilátástalanul meg volt betegedve gyomorrákban és már számos áttéte volt  tüdõn, májban, bélben, stb., de aztán mintegy a csodával határos módon a teagomba segítségével, melyet nyírfalevélteán erjesztettek, teljesen meggyógyult. A "Rák állomás"-ban aztán leírja, hogyan feküdt utókezelésen egy moszkvai klinikán nagyon beteg rákos funkcionárusokkal, akik egész vagyonukat odaadták volna azért, hogy kapjanak a teagombából.

Itt szükséges tenni egy megjegyzésti: Azokban az estekben a kombuchát mindig nyírfalevélteával erjesztették, hogy a vizelési tevékenységet élénkítsék.

Így a glukoronsav által megkötött méreganyagok különösen gyorsan és hatékonyan távozhatnak el a szervezetbõl.. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a teaoldathoz, melyre a kombucha rákerül, mindig kell egy kis fekete tea is. Fekete tea nélkül a kombucha rosszul vagy egyáltalán nem fejlõdik.
Alig ismert, hogy Paracelsus mindenféle gyógynövényt erjesztett kombuchával. Az így erjesztett gyógynövények különösen hatásosak voltak.


Ahogy Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke hasznot húzott belõle

Fénykép balra:
Günther Frank beszélget Ronald Reagannel. A beszélgetés Madame Tussaud-nál zajlott  Londonban. Az elnök nagyon hallgatag volt és nem lehetett belõle egy szót se kicsalogatni arra vonatkozóan, hogy a kombucha mennyi jót tett vele.

1983-ban lehetett elõször hallani a tömegtájékotató eszközökön keresztül arról, hogy Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke rákos beteg. Szabályos idõközönként újabb és újabb áttétekrõl adtak hírt, melyek felléptek nála és a belébõl, hólyagjából, orrából el kellett távolítani azokat. Egy megkezdett kemoterápia nagyon megviselte. További áttétek keletkeztek. USA-beli neves orvosok emlékeztettek Alexander N. Szolzsenyicin önéletrajzára és "Rák állomás"-ának gyógykezelési útmutatásaira. Õ szovjet kényszermunkások kórházaiban gyorsan, probléma mentesen és teljesen meggyógyult a rákjából. Egy ominózus "teagomba" volt az, amire állítólag a gyógyulás visszavezethetõ volt.  A. N. Szolzsenyicint is megkérdezték, aki emigránsként az USA-ban él. Õ megadta a megfelelõ, fontos tanácsokat. Várakozás nélkül megszerezték a "japán teagomba" néhány példányát Japánból, melynek szintén kombucha a neve.

Elkezdték az ital alkalmazását az elnöknél. Naponta egy litert iszik belõle. Most már csak ritkán vagy egyáltalán nem hallani Ronald Reagan rákos betegségérõl és az áttétekrõl. Még bizonyára sokáig él majd boldogan és egészségesen.
Günther W. Frank megjegyzése:
1989-ben írtam Reagan elnöknek és tájékoztatást kértem afelõl, hogy valóban igaz-e az, hogy a kombucha ilyen csodálatos módon segített. Az elnök és felesége szívélyes üdvözletüket küldték. Sajnos sem igazolni, sem tagadni nem akarták, hogy az elnök naponta kombuchát iszik.


A Kombucha újság 20 nyelven :
Choose your language - Válassza a saját nyelvét - Choisez votre langue:
[angol]    [német]    [francia] [spanyol]    [olasz]   [holland]    [norvég]   [dán]
[svéd]    [portugál]   [szlovák]    [cseh]    [szlovén]    [héber]    [iráni]   [eszperantó]
[horvát]   [finn]    [román]    [magyar]

Buch Kombucha Vissza a magyar kezdõlapra
 
Vissza a német kezdõlapra
 
Vissza a többnyelvû kezdõlapra
 
www.amazon.de A "Kombucha - das Teepilzgetränk" (Kombucha -a teagombaital)  könyvet  postaköltségek nélkül  a német Internet-Buchhandlung Amazon.de címen rendelheti meg. Ott van raktáron a könyvbõl és általában 24 órán belül küldik Személyesen csak ajánlhatom  a www.amazon.de címet, magam is ott vásárlok.

 
 
 

©   Copyright   Günther W. Frank 1996, 1997
Ennek az oldalnak az URL-je: http://www.kombu.de/stalin-h.htm (Kombucha Journal)

Megjegyzéseit és változtatási javaslatait
(javítások és érdekes linkek felvétele) kérem küldje
e-mailben a  frank@kombu.de  vagy címre.

• Impressum •